Hely: Dörgicse
Amiért itt él /Mottó / küldetés: „Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban.” (M. Gandhi) „A probléma rendszerszintű, de a megoldáshoz elengedhetetlen az egyéni szintű változás.” „Értelmetlen dolgokat fejlődés címszó alatt nem szabad erőltetni.” „A kisközösségek a jövő, egymást kell segítsük, mindenki, amihez ért.” „Eddig uralkodni próbáltunk a természeten, azonban most itt az idő a szelíd visszavonulásra.”
Email: info@zoldike.com
Web: www.zoldike.com/
https://www.facebook.com/zoldike.foldbaratelet
Foglalkozás: Csenge biológus, madárkutató. Zsolt webáruház fejlesztő, ezermester.
Amiből többlete van: Sok információ a civilizációs gondolkodás, s az emberi tevékenység pusztító környezeti hatásáról. Alkotó, környezeti nevelési programok, civil szervező kapacitás, kézművességben tudás. Matematikából korrepetálás.
Amire szüksége volna: Zöldségtermesztésre alkalmas földterület, ökológiai szemléletű gazdálkodáshoz tudás.
7 évvel ezelőtt költöztek Dörgicse külterületére, egy erdőszéli kis házikóba. Csenge és párja, Zsolt csillogó szemekkel mesélik mennyire megszerették az őket körül ölelő izgalmas világot: „Biológusként az erdő a szívem csücske, nincs szomszéd, csak a természet, azonnal beleszerettünk.” Csenge madárkutató, a Pannon Egyetem doktorjelöltje, kutatási témája az ember alakította környezet hatása a természetes folyamatokra, amit 10 éve, a városban élő széncinegék tanulmányozásán keresztül vizsgál.
Érdeklődési körük okán nagyon sok információjuk van arról, hogy a civilizációs gondolkodás, s a fogyasztói társadalom emberi tevékenysége milyen pusztító hatással van a környezetre, az élővilágra és magára az emberre is. Csenge küldetésének tekinti, hogy „tükörként” felszólaljon, s cselekedjen ennek a folyamatnak a megállítása, visszafordítása érdekében. Zöld tevékenységekben nagyon aktív, ökológiai programokat, gyerektábort szervez a helyi civil szervezettel, a Virágzó Dörgicsével.
Megalakította a „Zöldikét”, aminek segítségével környezeti szemléletformáló, érzékenyítő céllal rendezvényekre jár, programokat tart, játékokat fejleszt, alkotási folyamatokat oszt meg lépésről lépésre, hogy otthon is bárki tudjon természetes anyagból könnyen elkészíthető használati tárgyakat készíteni. „A nemezelés, kosárfonás, fafaragás és a többi népi kézműves mesterség segítségével formálódik a természetről, és ez által önmagunkról alkotott képünk, megtapasztaljuk az alkotás örömét, és elhisszük, hogy képesek vagyunk egyszerűen, nagyszerű dolgokat létrehozni, és ez hatalmas boldogság”
A szelíd életmódban hisznek, és ezt is élik. Zsolt műszaki ember, igazi ezermester, vallja, hogy „egyszerűen kell a dolgokat tartani.” „Ha valamire szükségünk van, akkor nem újat veszünk, hanem először megnézzük, hogy el tudjuk-e készíteni itthon megtalálható alapanyagokból. Ha nem – és valóban szükségünk van rá –, akkor kölcsönzünk vagy használtan veszünk”. Szeretnek maguk építkezni, barkácsolni, így burkoltak kővel konyhafalat, raktak le padlót 100 éves faanyagot újra hasznosítva, építettek tyúkólat; saját fejlesztésű esővíz hasznosító és tisztító rendszert. Energiatakarékosan élnek, barátságos, természetesen kialakított, kis alapterületű házukban 1-1,5 m3 vizet fogyasztanak havonta (veteményesöntözéssel együtt).
Tyúkokat tartanak, illetve alkalmas földterület híján 2 magaságyásban, Dr. Gyulai Iván mélymulcsos szemléletében veteményeznek, ami mérete miatt nem tud elegendő élelmet biztosítani számukra, így tudatosan keresik a helyi termelőktől megvásárolható vegyszermentes, etikus, szezonális termékeket. Kerülik a nagyvállalatok boltjait, igyekeznek mindent a helyi piacokon megvásárolni és tagjai voltak a barnagi bio zöldség közösségnek is, amíg működött.
Vidéken nehézség számukra a gazdálkodásra alkalmas földterület és a helyi tömegközlekedés helyzete. Nehéz szívvel látják a világban uralkodó civilizációs krízist, amit a kényelem és az emberek értékrendi válsága éltet, de hisznek abban, hogy a súlyos helyzet ellenére is, „mindig tudsz valamit tenni a változásért, de ahhoz először magadban kell megváltozni”.
A Másik Balatont hosszú távon úgy látnák szívesen, hogy a kisközösségekben a néphagyományok élővé válnak, fonók alakulnak, s közös ünnepek az évkör szerint. Közösségi kertekben, gyümölcsösökben többekkel együtt dolgoznak és a csere-bere kultúrája elterjed.
Szívből remélik, hogy egyre több hasonló értérendű ember költözik a Balaton-felvidékre, akikkel lehet együttműködni, mert „a kisközösségek a jövő, egymást kell segítsük, mindenki amihez ért”.