Hely: Pécsely
Foglalkozás: földművelő gazda, őstermelő, falusi vendégasztal szolgáltató, vállalkozó
Amiből többletük van: Gyakorlati tudás önellátó, paraszti gazdálkodásban. Citeratanítás, és népdalkör vezetési és szervezői tapasztalatok.
Küldetés, Mottó, Életbölcsesség: „Ölelőn, mint az eperfa lombja, keményen, mint a citera húr.” „A szép élethez hozzátartozik a hagyományokban, mesékben, varázslatban való hit.” „Nem az ételektől roskadó asztal a lényeg, hanem, hogy mindenki ott üljön.”
E-mailcím:
Facebook: Marika és Jani bá’ Vendégasztala: https://www.facebook.com/profile.php?id=100077085698939
Vidéki életben érték: „A vidéki ember kíváncsi, fogékony az újdonságra, nem siet, nem kapkod, sokkal türelmesebb.” Nem élnénk máshogy, csak így.
Marika és Jani bá’, ahogyan a környéken ismerik őket, Szabolcs- megyei születésűek. Egy kis településen, Beszterecen éltek egészen 2019-ig. Marika óvodapedagógusként és tanítóként végzett. Kezdetben alsó tagozatos tanítóként dolgozott, majd 2012-től óvodapedagógusként. Életük meghatározó része a paraszti gazdálkodó életforma megélése, amibe János beleszületett, így több hektáros kertet műveltek, állatokat tartottak, az önellátásban mély tapasztalatot szereztek. Emellett mindig is fontos volt számukra a kulturális, közösségi élet, így elindították a Besztereci Hagyományőrző Népdalkört, amiből kinőtt az „Őszikék” népzenei fesztivál. Az országos hírűvé vált eseményt 19 éven keresztül szervezték. Munkásságuknak nagy szerepe volt a Szabolcs megyei népzenei élet felvirágoztatásában.
Felnőtté cseperedett gyermekeik Veszprém megyébe költöztek. 2019-ben jött a nagy fordulat, amikor Marika elfogadta a balatonfüredi Karolina Kávéházhoz tartozó Spájz üzletvezetésére való felkérést, s nem sokkal ezután János is felesége után költözött. Rövid ideje életek városban, amikor hamar megérezték a vidéki életmód hiányát. Egy biciklis kirándulás közben megtetszett nekik Pécsely, és hamar meg is találták a területüket, amit 2021-ben megvásároltak. Innentől folyamatosan kijártak, elkezdték művelni a földet és 2023-ban már be is tudtak költözni az általuk felújított présházba.
Jelenleg őstermelőként falusi vendégaszalt üzemeltetnek, ahol nagy szeretettel, figyelemmel fogadják vendégeiket. „Egy nyugodt békés helyet szeretnénk, ahová a betérő ember maga mögött hagyhatja a mókuskereket, ahol kicsit megáll az idő, nyugodt beszélgetések zajlanak, s közben ehetjük a nagymama főztjét, a hagyományos ízeket.” Az emberek megkóstolhatják az igazi szabolcsi konyha tájjellegű ételeit, a kertben megtermelt babból a paszulylevest, a krumpliból a lapcsánkát, cinkét, a kukoricamálét, a fánkot a saját baracklekvárral ízesítve.
Emellett „házi tündéreket” is képeznek. A manapság elfeledett konyhai tevékenységeket tanítják, amik amellett, hogy nagyon hasznos tudást adnak, egyben tartják a családot, s az ízek, mozdulatok, illatok segítségével az érdeklődők egy lassabb, emberléptékű élet körvonalait is ízlelgetik.
Marika és Jani bá’ a közösségi, kulturális életet a hagyományok ápolása mentén képzelik el, amire volna is igényük. Mindehhez szívesen hozzájárulnak citerával kísért népdalkörök tartásával. Jelenleg, egyik nehézségük, hogy hiányolják a helyiekkel az „estézést”, a téli közösségi életet. „A vidéki parasztember életében az èvkörhöz kapcsolódó jeles napok szerint helye és ideje volt a munkának és az azt lezáró ünnepségnek, születésnek és halálnak.” Fontosnak tartják, hogy Pécselyen legyen újra iskola, ami a település jövőjéhez hozzájárul. „Ahol iskola van, ott él egy település”. Ha nincs iskola, a fiatalok elvándorolnak, elhal a település, megszűnik a lüktetése, ereje.
A Másik Balatont, ezt a csodaszép vidéket szívesen látnák falusi életet élő, gazdálkodó emberekkel, családokkal benépesítve. Falvakat, ahol helye van az élmény alapú turizmusnak is, ami kis léptékű, szelíd, a hagyományos értékekre, tevékenységekre épül a mostani luxusapartmanokat és szállodákat építő irányzat helyett.
Marika és János bá vidéki, tanyasi nagymamaként és nagypapaként mesélnek, mesélnek, s repítenek minket az egyre múló, mégis egy igazán értelmes, s értékes életbe, amiben a hagyomány, a hit, és tisztelet egymás és a teremtett világ iránt megtartotta az embert.